Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!

Ha ma nem fogok Colleen Hoover mérgezést kapni, akkor soha. Ennyit elöljáróban. Egyébként megfigyeltétek már, hogy 3 betűből is 2 van az írónő nevében? Olyan hosszan Colleen, hogy csak a Hoover hosszabb nála... Kiejtésben legalábbis. Szerintem vicces.
Mondjuk a Hoover-ről mindig arra a hülye vígjátékre gondolok, amiben egy megkérdőjelezhető erkölcsű kamaszlány beceneve volt a Hoover, és mindenki azért hívta így, mert nagyobb teljesítménnyel dolgozott, mint az a bizonyos porszívó. Szóval ilyen őrült asszociációim vannak, és ezek mellé Colleen képes megírni egy ilyen közbeékelt novellácskát, (szerintem még a kisregény szintjét sem éri el), amiben végig kerülgetik a szexet, mint egy alsótagozatos felvilágosítókönyv?

A Finding Cinderella-nak ugyanis üzenete van. Nem feltétlenül csak az, hogy ne szexelj, hülyegyerek, mert még nem vagy elég érett, nem biztos, hogy csak az, hogy kamaszként rettenetes döntéseket hoznak az emberek, de ebből fel kell tudni állni, de azért ezeket is a szánkba rágja, jó alaposan. Szerencsére Daniel Wesley tolmácsolásában, aki kellően humoros és kellően intelligens ahhoz, hogy elfogadjuk tőle a tanácsokat.

Na de miről is szól a történet? A fülszöveg szerint erről:

"Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?"

Totális átverés, szokás szerint, aki azt gondolja, hogy azt kapja, amire a fülszöveg alapján befizetett, hatalmasat téved. Tengernyi nyálon kell átverekednie magát az egyszeri olvasónak, és rengeteg, nagyjából a könyv háromnegyedét felölelő forró csókjeleneten, mire eljutunk a tetőpontra, csak azért, hogy 5 oldallal később az egész könyv végére érjünk. Mivel egy sorozat kettő és feledik, azaz utolsó utáni része, a szálaknak össze kell érniük, és az előző két részben felgöngyölített múltbéli ügyeknek ki kell derülnie hőseink számára is, erre Hoover nagyjából fél oldalnyi időt hagy, amíg a csókolózásra szerintem legalább ötvenet.

Nem (nem csak) az arányokkal van baj, hanem a karakterekkel is, azzal együtt is, hogy imádtam Daniel-t, imádtam a szülei provokatív, pofátlan és néhol kissé pejoratívba hajló humorát. Elfogadtam Six-et olyannak, amilyen. De végig arra gondoltam, hogy bár ne ilyennek kéne elfogadnom. Ki volt ő? Mit tudtam meg róla? Annyit, hogy múltja van, egyszer egy rossz döntést hozott. Úgy állította be saját magát a történet elején, és állítása szerint úgy viselkedtek vele mások is, mintha ő lenne a város lotyója, akit bárki megkaphatott, ehhez képest összesen 5 azaz öt darab fiúval volt szexuális kapcsolata, és Daniel volt a hatodik. A szimbolikus szám, a Six... Egy olyan lánynál, akinek a valódi neve Seven Marie, és aki abban a hitben élt, hoy Daniel a hetedik lesz...  Túl sok egybeesés. Túl sok véletlen.

Az olasz titok... Utáltam az olasz titkot. De a legjobban az utolsó 3 oldalba zsúfolt „mindenki megtud mindenkiről mindent” jelenet fájt, annyira banális volt, annyira klisés.
Amikor angolul olvastam, Daniel-re valamilyen megfontolásból 5 csillagot adtam, és miatta a könyvre is, most kénytelen vagyok racionalizálni.

Illetve meg kell emlékeznem a csodálatosan gusztustalan, undorítóra PS-elt borítóról, a stockphoto láttán Madame Tussauds sírva könyörögne a receptért, hogy hogyan lehet ilyen legyalult viaszfejet készíteni...

Maximum egy erős 7/10 jár ezért.  De csak Daniel miatt.

(Ugyanitt számozott Finding Cinderella eladó, mert vélhetően többé nem veszem kézbe magyarul, így többnek érződik benne a cukor, mint eredeti nyelven.)