Chasing Nikki - Nikki nyomában

"Chase Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához.
Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát.
Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni?
Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja."

Mivel a magyar nyelvű kiadáshoz választott borító még ennél is sokkal rosszabb (egy okádék) ezért az egyik angol borítót választottam a könyvhöz, az egyetlent, amire rá tudok nézni (bár ez sem tetszik).

Ha egy szóban kéne írnom a könyvről, azt mondanám, hogy gyors. Túlságosan is gyors. Nem feltétlenül a klisékkel van bajom (költözés, rosszfiú kiszúrja a jókislányt, rosszfiú azt akarja, hogy a jókislány meglássa benne a mélységet, rosszfiúban van is mélység) hanem azzal, hogy mindez rettentően gyorsan történik. Az első, akit kiszúr magának, rögtön a jókislány. A jókislány szinte rögtön el is pirul. A jókislány a második beszélgetésük során feltárja a legnagyobb titkát a rosszfiúnak, aki ettől azonnal páncélos lovag üzemmódba kapcsol, és lepipálva minden jófiút, olyan érzelmessé és olyan törődővé válik, mint egy normális ember a 20-30. randevú környékén. A rosszfiú, aki eddig fizikailag is éhezett a megkönnyebbülésre, a nőkre, a drogokra, most hirtelen úgy DÖNT, hogy megy neki az önmegtartóztatás, és sem az alkohol, sem a drogok nem hiányoznak neki többé (sem a testének, sem az agyának). Nincs elvonás (bár ki is emeli, hogy nem volt függő) és nincsenek vágyódó gondolatok sem. (Ilyen nincs. Ennyire gyorsan nincs. Láttam már közelről rosszfiút, és olyat is, aki maga hozott meg ilyen döntéseket. Láttam az átmenetet a nemfüggő használóból tisztává válás útján. Az átmenet sem ilyen. Nem ilyen könnyű. Nem ilyen gyors.)

Ebben a könyvben minden gyors. A 100. oldalon már lángoló szenvedély, a kibontakozó érzelmi kapcsolat, Chase jellemfejlődése… (Ha a hasonló témájú VP-k közül kellene példát mondanom, amivel érdemes összehasonlítani, akkor a Tökéletes kémia vagy épp A vonzás szabályai tempója mellett ez a könyv egy eszeveszett száguldás. A végkifejlet ismeretében tudom miért, mert 260 oldalon kell leélni egy életet, de így sem lesz hiteles.)

Nem éreztem a szenvedélyt, az érzelmeket valódinak, nem tudtam együtt rezegni a szereplőkkel, ezért – sajnos – igazán drukkolni sem tudtam nekik. Tetszik, hogy Chase szemszögét olvashattam, végre nem egy lány mesélt, de nem tetszik, hogy Chase szemszöge nem volt elég férfias. hogy nem volt – megint ugyanide lyukadunk ki – hiteles.

Aranyosak voltak, persze… És valamennyire meg is kedveltem mindkettőjüket, de…
Ez már rég nem elég. Egy történet legyen valódi.

A „második rész” már valódibbnak tűnt. De túl későn jött. Talán majd a Finding Chase-ben én is megtalálom. Ha egyáltalán elolvasom. Most nem érzek ingert rá.

Igazából dühös vagyok az írónőre, mert tud ő ennél sokkal jobbat, olvastam is tőle sokkal jobbat. Nem értem miért kellett ezt. Miért így.

No és akkor a magyar kiadáshoz választott borító. Ez valami pusztulat ronda.
Nem tudom, hogy életemben ennyire giccseset tartottam-e úgy a kezemben, hogy az a saját könyvem, és hogy nem volt rajta Fabio… Erről ugyanis vagy ő, vagy egy unikornis hiányozna még, és akkor lenne „tökéletes”. Így csak 9 pont az 1-5-ig terjedő undorskálán. Szegény Lacey mindig megszívja a könyveivel, a Crush is gusztustalan lett.

(Ahogy egy kedves kommentelő felhívta rá a figyelmemet, sajnos az írónőnek nincs ízlése, neki ugyanis tetszett. Ez. Így. Elégedett volna vele. Boldoggá tette a kompozíció. Nem tudom mit mondjak erre. Gondolatban még mindig sírok.)

5/10